…most már csak néz beszédem címmel jelent meg Tandori Dezső második posztumusz kötete

A költő, író 2019-es halála óta immáron második posztumusz könyve a pályazárlatára készülő alkotó világába enged betekintést. Amíg az előző könyv – Felplusztulás, leplusztulás (2021) – az utolsó hónapok felfokozott, alkotással telt időszakát dokumentálta, addig a frissen közreadott ...most már csak néz beszédem című – szintén Tóth Ákos szerkesztette – munka a művész 2015-ben lezárt, vallomásértékű rajzciklusának bemutatása.

A kétszáznál is több rajzot magába foglaló gyűjtemény Tandori Dezső irodalmi-művészeti arcképcsarnokának is nevezhető, melyben a 2000-es évek elején kidolgozott sajátos „fejrajz”-technikájával mindenkori kedvenceit, művészetének „védőszentjeit” ábrázolja. A 19. századi orosz klasszikusok és a 20. századi európai és amerikai irodalom nagyságai azonban nem a portréfestészet hagyományainak megfelelő módon jelennek meg a lapokon, hiszen Tandori Dezső fő ambíciója a felismerhető arckép megrajzolása helyett az adott életmű által kiváltott személyes élmény és emlék rögzítése.

Egységes technikával, A/4-es papíron fekete filccel kivitelezett, expresszív vonalvezetésű, spontán képei egyben gondolkodó és elgondolkodtató, valódi konceptuális művek, hiszen alkotójukról tudható, hogy a 20. század nonfiguratív festészetének kiváló ismerője és elkötelezett híve. A három hosszú fejezetet tartalmazó kötet főszereplője a magányos és tömeges formában ábrázolt arc, mely nemcsak a szerző utolsó évtizedének meghatározó képzete, hanem kultúránk legközönségesebb, mégis mindig megfejtésre váró jelensége.

A könyv függelékeként három utószó olvasható (Tóth Ákos, Fried István és a Zámbó Bianka – Buday Bálint szerzőpáros tollából), melyek eltérő nézőpontokból közelítenek az unikális anyaghoz. A kötet valódi zárlata Tandori Dezsőtől származik: Szellem–rajzolás–írás című kézírásos-rajzos munkája a rajzok készítésének évéből, 2015-ből való, és most először jelenik meg nyomtatásban. Az Annus Gábor által tervezett kötet tipográfiai megoldásaival, vizuális párhuzamaival nemcsak utal Tandori Dezső előző két könyvére – a Felplusztulás, leplusztulás mellett az író 80. születésnapjára kiadott Nincs beszédülés című kötetre –, de felajánlja a trilógiaként való együttolvasás lehetőségét is.